Emlékszem, hogy amikor 12 éves voltam, és először akartam kiszedni a szemöldökömet, anya kicsavarta a kezemből a csipeszt, mondván, hogy várjam meg, amíg segít. Később, mikor ideje engedte odajött, és segített az első szemöldök szedés során, bár közölte velem, hogy csak azért segít, mert tudja, hogy ha nem tenné, akkor magam esnék neki, és abba belegondolni is rossz.
Nagyon sokat beszélt nekem a szemöldökformázásról, ez volt az első alkalom, hogy ilyen hosszan beszéltünk ilyen szépítkezéssel kapcsolatos dolgokról. Azt tanácsolta, hogy ne szedjem túl vékonyra a szemöldökömet, hogy hogyan rajzoljam meg a kívánt vonalat, mielőtt kitépkedném a szálakat, stb. Szóval nagyon komolyan foglalkozott velem, és közben óva intett egyes nőismerősöktől, akiknek rondán, túl vékonyra, teljesen ki volt szedve a szemöldöke. Azt mondta, hogy nincs is rondább annál, mikor egy szemöldök természetellenes, vagy amikor kék szemceruzával van meghúzva a helye.
Lehet, hogy ebből a neveltetésből fakad, hogy én is utálom amikor valamilyen őrült szemöldököt látok, amikor a bizarr szemöldök trendeket szemlélem az interneten.
Nem azokról beszélek, amelyek egyszerűen csak el lettek rontva, hanem azokról, melyeket szándékosan csinálnak ízléstelenül, idétlenül. Ilyen volt például a Nike szemöldök, mely a szemöldök benső oldalán felfelé kanyarodik, mint a jól ismert embléma. El sem tudom képzelni, hogy mit gondoltak azok, akik ezt a „kackiás” szemöldököt választották a napi sminkjük megkoronázásának.
Én mint mondtam, a természetesség híve vagyok: nem szeretem ha egy szemöldök vékony mint egy szalmaszál, ahogy azt se, ha vastag mint egy fatörzs. Szeretem, ha látszik, hogy szőrszálakból áll a szemöldök. Na de azt nem tudom megérteni, hogy miért kell természetességet imitálni, és bozontosra -vagy ahogy ezt eredetileg nevezték: „bolyhosra”- fésülni egy szemöldököt? Ráadásul a bolyhos szemöldököket többnyire felfelé fésülték, hogy a szálak minél jobban kiálljanak a homlok felé. Majd egy Stella Sironen nevű sminkes előáll az eredetileg csak poénnak szánt, majd később trenddé váló, középen elválasztott és két oldalon bolyhosra bozontosított szemöldök ötletével, mely leginkább egy fenyőágra és a tőleveleire emlékeztetett.
Ezeknek a formabontó szemöldökirányzatok legalább próbáltak a természetességre törekedni. Tavaly év végére azonban megérkezett a hullám-szemöldök, mely a 100%ban mesterséges és természetellenes, hiszen itt már nem a szőrszálakkal játszottak a sminkesek, hanem körbefestették a szemöldököt hullámzó vonalakkal. Majd a ló túlsó oldala, a fonott szemöldök lett, melynek számos verzióját láttam már: a szemöldök szálainak ilyen olyan eszközökkel történő wax-olása, és fonogatása – „sajnos” ezt nem tudta akárki megcsinálni, hiszen vannak, akiknek egyszerűen nincsen olyan hosszú szálakból álló dús szemöldöke. Ők hajjal pótolták a szőr hiányát, mégpedig úgy, hogy befontak egy tincset, és azt felragasztották szempillaragasztóval a szemöldökükre…
Ezeket követte idén a Shrek szemöldök (egy pucér, zöld Shrek formát festettek a leborotvált szemöldökük helyére…), a legújabb trend pedig a ceruza szemöldök, mely szó szerint értendő: azaz az egyik szemöldök görbületét leborotválják, és hegyes kis ceruza formát rajzolnak a helyére.
No comment.
Magam részéről mindenkit arra bátorítok, hogy a természetességre törekedjen. A szemöldök keretet ad az egész arcnak, kár elrontani ezt a szép, természetes formát valami hülyeséggel, főleg ha az a hülyeség visszafordíthatatlan.
