Miről szólnak az indiai eposzok?

Két nagy indiai eposztól szokás beszélni: a Rámájanáról, és a Mahábhárataról. Ahhoz, hogy megértsük az eposzok tartalmát, két dologgal kell tisztában lennünk: 1. mi az a lélekvándorlás, 2. kik az indiai istenek? A lélekvándorlás a hinduizmusban azt jelenti, hogy az élőlények a haláluk után egy új testbe költöznek. Az isteni lényeg a reinkarnáció során emberi lénnyé válnak, ezek az avatárok. Az eposzok fő hőse Visnu isten, és az ő különféle avatárjai, melyből tíz nagyobbat szokás emlegetni. Ezek közül a legjelentősebbek Ráma, Krisna, Buddha.

A Rámájana Ráma történetét meséli el, aki Visnu hetedik avatárja volt. Ráma az uralkodó fia, és a trón jogos várományosa, azonban mostohaanyja kisemmizi, és a fiú kénytelen 13 évnyi önkéntes száműzetésbe vonulni az őserdőbe, ahova felesége Szíta és Laksmana is elkíséri. Gonosz szellemi lényeg, démonok és varázslók nehezítik meg a dolgukat. Az egyik ilyen gonosz, Rávana megpróbálja elszeretni Szítát, aki mindvégig ellenáll, viszont a démon elrabolja őt. Ráma és Laksama égen-földön keresik a nőt. Ráma végül állatok segítségével rátalál feleségére, és hatalmas csatát vív a gonosszal, melyhez isteni fegyvereket használnak – hegyek mozgatása, egyetlen mozdulattal nyilak ezreit lövik ki. Mikor Ráma legyőzi Rávanát, kiderül, hogy ki is ő valójában, Visnu avatárja, aki megteremti a harmóniát, és fenntartja a világciklusok körforgását. Ezután hazatérnek, és Visnu lesz a király.

Mahábháratában a Földistennőt gonosz démoni erők uralják, melyektől Visnu és más istenek segítenek megszabadítani. Visnu Krisna formájában érkezik.