Amikor új házba költöztünk, egy dolgot sajnáltam igazán: míg a korábbi otthonunk gyönyörűen világos, napfény által bejárt épület volt, új lakásunk sokkal sötétebb maradt még a legvilágosabb órákban is (tájolásából kifolyólag). Persze, ez a hálószobák esetében nem volt zavaró, ám a nappalinál nagyon is.
A padló sötét fa színű, a bútorok nagy része sötét mahagóni fából készült, és az ablakok is sötét árnyalatú fából vannak. Nagy fejtörést okozott tehát, miként változtathatnám a nappalit világosabb, tiszta hangulatú hellyé.
Már beköltöztünk, amikor feltűnt, hogy karnisok vannak az ablakok felett. Először észre sem vettem azokat, hiszen nem valami szép karnis szettről van szó. Szinte az összes, lakásban megtalálható karnis csúnya, hideg fémből készült, ezért sem láttam meg bennük azonnal a lehetőséget. Csak azután összepontosítottam rájuk igazán, hogy eldöntöttem: világos, földig érő függönyöket szeretnék a nappali ablakaira.
A textileket kiválasztottam, megszabattam, majd akkor jött a „feketeleves”, amikor feltettük őket a karnisokra. Az összkép valami borzalommá vált, „szedett-vedett” és igénytelen hatást keltettek. Ez volt azt a pillanat, amikor rádöbbentem, hogy mennyire fontos elemről van szó: a karnis sokkal kardinálisabb, mind addig valaha hittem. Ugyanis kicsit sem mindegy, hogy milyen színű, milyen anyagból van, sőt még a mérete is nagyon sokat számít!
Szerencsére a Férjem igazi ezermester, így rögtön a segítségemre sietett, utána nézett a lehetőségeknek, és kiválasztottuk a függönyhöz legjobban illőket. Azóta pedig mindenkinek azt tanácsolom, hogy az ilyen apróságokra is figyeljen.
